Operációs rendszer

Nézzünk először az operációs rendszer telepítését, mert nem úgy megy, ahogy azt már megszokhattuk. Általában ez úgy szokott ugye menni, hogy kell egy floppy/cd/dvd/pendrive, amin rajta van az operációs rendszer telepítője, arról bebootoltatjuk a rendszert, next-next-finish, és x-edik újraindulás után lehet konfigurálni. Na, ez itt nem megy, sokkal könnyebb dolgunk van.



Mivel kötött a hardver, a disztrók készítői egyszerűen csinálnak egy image-et a feltelepített rendszerről, és azt terjesztik. Ezeket az image fájlokat mi letöltjük, byte-ra pontosan felmásoljuk a memóriakártyára, és bootol is a rendszer, mindössze ennyi a telepítés. Mivel az ilyen image-fájlok sok üres helyet tartalmaznak, jól tömöríthetőek, ne lepődjünk meg, ha letöltünk egy 200Mb-os image.7z vagy zip vagy rar fájlt, és kibontva 2Gb lesz. (Természetesen a kibontott fájlt kell a memóriakártyára kiírni.)

Kiírásához windows alatt pl.: a Win32DiskImager nevű programmal lehet, itt egy leírás for dummies, én nem próbáltam, de biztosan nincs vele semmi gond.

Linux alatt nem kell semmilyen külső program, csak kibontjuk az image-et, és felírjuk dd-vel, valahogy így:

dd bs=1M if=<imagefile> of=/dev/<sdkartya> 

Vagyis pl ha a képfájlunk neve 2012-09-18-wheezy-raspbian.img, amit a "marci" felhasználó "raspi/images" könyvtárba csomagoltunk ki, és az sd kártyánk a /dev/sdg-re került, akkor így néz ki:

dd bs=1M if=/home/marci/raspi/images/2012-09-18-wheezy-raspbian.img of=/dev/sdg

Nagyon fontos: A dd nem kérdez semmit, ha rosszul adtuk meg a célmeghajtót, és az sdg véletlenül az egyterrás filmesvinyó, akkor az enter lenyomásának pillanatábanminden elveszett róla, azonnal, visszavonhatatlanul, nincs lomtár meg második esély, ezért legyünk nagyon körültekintőek. Érdemes az sd kártya behelyezése után egy dmesg | tail -el vagy egy fdisk -l -el megbizonyosodni arról, hogy "hová került" a kártya, és azt adjuk meg.

Egy kis kiegészítés: A letöltött image-k általában 2-4 Gb-osak, ezért ha egy 8-16-32 Gb-os kártyára dd-zzük rá, onnantól az a kártya is akkorának fog csak látszani, amekkora az imageben lévő fájlrendszer. A teljes kapacitás használatához (bár általában nincs rá szükség, 4Gb-on bővel elférünk, ez nem Win7/8, hogy 20G még kevés) átméretezhetjük a kártyát. Erre linux alatt ott a gparted, csak megnyitjuk a kártyát, Átméretezés, és az utolsó partíció csúszkáját maximális méretre húzzuk, aztán Alkalmazás, és kész. Ha elrontottuk, csak írjuk ki újra az image-et és kezdjük elölről. Windows alatt nem tudom, mivel lehet átméretezni, pláne ext4-et, de biztosan van rá valami megoldás.

Ha megvan a kártya, csak csúsztassuk be a raspi alján lévő kártyaolvasó slotjába, és "kapcsoljuk be". Azért írtam idézőjelekkel, mert a raspberryn nincs ki/bekapcsoló gomb, amnit áram alá helyezzük (bedugjuk a tápegységet a konnektorba), azonnal indul és bootol a kártyáról.

Ha van kijelző csatlakoztatva, akkor először egy szivárványszínű négyzetet, majd a boot processzt láthatjuk rajta, ha nincs vagy nem sikerült felismernie, vagy valami közbejött, akkor picit várjunk, és be próbáljunk meg belépni távolról.